Flerkó Béla (1924-2003)

Flerkó Béla, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének igazgató egyetemi tanára, majd professzor emeritusa, az Egyetem korábbi rektora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Pécs város díszpolgára, 1924. június 14-én született Pécsett.

Flerkó Béla jómódú polgári családban született, és ennek megfelelő neveltetésben is részesült. Kilenc éves korában elvesztette édesapját és ettől kezdve családja nehéz anyagi körülmények közé került. Tanulmányainak anyagi feltételeit édesanyja csak nehezen tudta előteremteni, így korán elkezdett magánórákat adni, hogy segítsen. Orvosi tanulmányait 1942-ben kezdte a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Orvosi Karán.

Az Anatómiai Intézet professzora, Tóth Zsigmond, első anatómia kollokviumát követően externistának hívta meg intézetébe. 1944-től Flerkó Béla már díjtalan gyakornokként oktatott. 1946-ban Szentágothai János vette át az intézet vezetését. Flerkó Béla még medikusként, díjas egyetemi demonstrátori kinevezést nyert el. Szentágothai professzor tudományos feladatot is adott neki: a méh és petevezeték csillóapparátusának és mirigysejtjeinek fejlődését tanulmányozta. Orvosi tanulmányait mindvégig kitűnő eredménnyel folytatta, "sub laurea Almae Matris" kitüntetéssal avatták doktorrá. 1948-tól adjunktusnak nevezték ki. Abban, hogy a gyógyítás helyett az oktató-kutató orvosi hivatást választotta, meghatározó szerepe volt Szentágothai János egyéniségének.

1951-ben házasságot kötött Bárdos Verával, aki szintén az Anatómiai Intézet munkatársa lett. 1966-ig közös tudományos munkát végeztek. Flerkó Bélát addigi munkássága alapján 1961-ben egyetemi docenssé nevezték ki.

Szentágothai Jánost 1963-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I.sz. Anatómiai Intézetének igazgatója lett, így 1964. július 1-től az egészségügyi miniszter Flerkó Bélát nevezte ki az Anatómiai Intézet tanszékvezető professzorává.

Szentágothai János felismerte a kialakulóban lévő neuroendokrinológiában rejlő lehetőségeket, és támogatta fiatal munkatársainak, köztük Flerkó Bélának e témakörben körvonalazódó érdeklődését. Patkányokban végzett neuroendokrin tanulmányaiban Flerkó kimutatta, hogy a hypothalamus medialis preoptikus területének kétoldali elektrolitikus roncsolását követően konstans hüvelyi elszarusodás, sárgatestek nélküli policisztás ovárium és a méhszarv mirigyeinek cisztás hiperpláziája alakul ki, és ennek hátterében progeszteronnal nem kompenzált állandó ösztrogénhatás állapítható meg. Az 1950-es években kísérletei alapján feltételezte, a világon elsőként, hogy a női nemi ciklust szabályozó gonadotrop hormonok ciklikus elválasztásáért tüszőhormonra érzékeny idegsejtek is felelősek lehetnek, melyek elhelyezkedését a medialis preoptikus areában sejtette. Ezt egy igen eredeti kísérlettel támasztotta alá: a világon elsőként, állandó ösztrogén forrásként, kis darab petefészek szövetet implantált a medialis preoptikus területbe, egyéb köztiagyi területekbe, és az agyalapi mirigybe is, ám csakis a medialis preoptikus területbe implantált petefészek darabka gátolta a gonadotrop hormonok elválasztását. Ezen kutatásai alapján védte meg kandidátusi disszertációját 1956-ban "Az idegrendszer szerepe a női nemzőkészülék szöveti és működési állapotának szabályozásában" – címmel. Ezen vizsgálataival alapozta meg nemzetközi tudományos hírnevét, és ennek következménye lett széleskörű hazai és nemzetközi tudományos kapcsolatrendszere, tudománypolitikai és közéleti szerepe. Eredményeit világszerte ismertette tudományos konferenciákon, különböző intézetekben, meghívott előadóként, ezek közül az 1979-ben tartott "Geoffrey Harris Memorial Lecture" előadást tartotta különösen értékesnek. Munkássága alapján a hazai és nemzetközi tudományos világ Flerkó Bélát a neuroendokrinológia egyik magyar "pionírjának" tartja.

Az 1960-as évek elején kezdte el a nemi differenciálódás kérdéskörében végzett eredeti felismerésekre vezető kísérleteit. Jelentős felismerésekre jutott az androgén sterilizáció mechanizmusának és hormonális hátterének tisztázása terén. 1967-ben nyerte el a "tudományok doktora" címet ("A gonadotroph hormonok köztiagyi szabályozása"). 1970-ben lett az MTA levelező tagja, 1982-ben nyerte el az MTA rendes tagja címet. Az 1970-es évektől az agyalapi mirigy trophormonokat termelő sejtjeinek köztiagyi szabályozásáért felelős neuron rendszerek, ezek fejlődése és kísérletes vizsgálata került érdeklődése homlokterébe. Az MTA által támogatott kutatócsoportjával jelentős szerepe volt a szintetikus hypothalamikus hormonanalógok hatáskutatásában is.

Flerkó professzor az oktatási feladatokat minden egyéb feladat elé helyezte. Előadásai magas színvonalúak, didaktikusak, a hallgatóság által közkedveltek voltak. Szigorú, az ismeretanyag értelmes visszaadását megkövetelő és értékelő, igazságos vizsgáztatóként ismerte el az egyetemi hallgatóság.

Az Anatómiai Intézetet 28 évig vezette, és mindvégig biztosította az intézet elismerten magas színvonalú oktató, nemzetközi mércével is kiemelkedő színvonalú tudományos kutató munkáját. A kutatások módszertani repertoárja az ő igazgatósága alatt gazdagodott a radioimmun-assay módszerrel, az immunhisztológiai módszerekkel, a hormontermelő szervek működésének szuperfúziós rendszerekben való tanulmányozása feltételeinek megteremtésével. A tudományos kutató munkához biztosította az anyagi feltételeket hazai és külföldi forrásokból. Külföldi kapcsolatai révén fiatal munkatársainak biztosította a külföldi tanulmányutakat. A neuroendokrinológiai kutatások támogatása mellett biztosította az intézetében folyó neurohisztológiai, neurofiziológiai kutatások feltételeit is. Flerkó Béla munkásságával iskolateremtő hatást ért el. Tanítványai közül kandidátusok, PhD fokozatot szerző kutatók tucatjai kerültek ki, nyolc munkatársa szerzett akadémiai doktori címet, közülük heten nyertek el egyetemi tanári pozíciót.

1979-ben választották rektorrá. Rektorsága második ciklusában, 1984-ben vezették be a POTE-n az angol nyelvű orvosképzést, ezzel jelentős mértékben javult a POTE anyagi helyzete, javult az oktatók munkájának anyagi elismerése, és az oktatók szakmai felkészültsége is jelentősen fejlődött.

Flerkó Béla munkásságának értékét számos neki ítélt elismerés minősíti, többek között: a POTE "Pro Universitate" arany fokozata, az "Akadémiai Aranyérem", a "Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje", a "Munka Érdemrend" arany fokozata, és az "Állami Díj". Flerkó Béla tudományos munkássága és tudományszervezésben végzett munkássága elismerését jelzik hazai és külföldi tudományos társasági tagságai, alelnöki, elnöki megbízatásai.

Flerkó Béla kiváló házigazda volt. Kifinomult ízléssel és nagy hozzáértéssel berendezett, műkincsekkel teli otthonában számosan élvezhették vendégszeretetét. Vendégei voltak a hazai és nemzetközi tudományos világ hírességei, köztük Nobel-díjasok is, művészek, társadalmi szervezetek vezetői, miniszterek, a történelmi egyházak vezetői. Flerkó Béla munkatársai nem kis mértékben köszönhették saját kapcsolataik kialakítását ezeknek az alkalmaknak.

Flerkó Béla 2003-ban hunyt el. Temetésére rokonainak, barátainak, a tudományos élet számos kiemelkedő személyiségének, munkatársainak és az egyetemi hallgatóság részvételével került sor a Pécsi Köztemető díszsíroknak helyet adó parcellájában.

Közös akaratuk Flerkó Béláné Bárdos Vera végrendeletével teljesedett ki, aki meghagyta, hogy a lakóházuk értékesítéséből származó összegből "Dr. Flerkó Béla és dr. Bárdos Vera emlékére"-elnevezéssel alapítvány létesüljön, melynek célja endokrinológusok, neuroendokrinológusok, anatómusok támogatása. Az alapítvány 2014-ben lépett életbe. Az alapítvány maradandó emléket állít dr. Flerkó Bélának és dr. Bárdos Verának, tanúsítja tudományszeretetüket és önzetlenségüket. 

Flerkó Béla életét és fotóalbumait Dezső Krisztina dolgozta fel Per Aspera ad Astra, a Pécsi Tudományegyetem művelődés- és egyetemtörténeti közleményei című online periodicában. A cikkek az alábbi linkeken érhetők el:

Hatvan év az anatómiai kutatás és oktatás pécsi műhelyében

https://doi.org/10.15170/PAAA.2021.08.02.10

Egy huszadik századi pécsi orvos házaspár képi emlékei, Flerkó Béla és Bárdos Vera fotóalbumai

https://doi.org/10.15170/PAAA.2022.09.01.07